‘21. 10. 17.

alapvetően kurvajól vagyok, de vannak dolgok, amik zavarnak és most nem arra gondolok, hogy ma gecinehezen gyújtottam be a tüzet, pedig büszke vagyok rá, hogy ebben elég jó vagyok.

Tudod az van, hogy megint összekavartam 3-al. Ez most jó. Bízom benne, hogy nem ártok neki és adunk egymásnak, de közben éljük az életünket és itt a bibi. Ő kavar másokkal is, ami full helyénvaló nem ez zavar. Az zavar, hogy én nem tudok. Nem arra vagyok féltékeny, hogy mással is lefekszik, hanem arra vagyok irigy, hogy ez nekem nem jön össze.

Tudom, hogy ezt a férfiak baszták el. Kialakítottak egy férfiközpomtú szexista világképet, de a nők, mint minden helyzetben éltek a tehetségükkel, amit a muszáj szült, hogy kurvára megtanultak alkalmazkodni. Alkalmazkodtak ahhoz, hogy a férfi a fej. Lettek hát a nyak, ami a fejet forgatja (lopott duma) és kialakult az, hogy a férfi szexista, aki csak dugni akar. És ez kis túlzással így is van. Van viszont olyan nő, aki szintén felvállalja, hogy a szex jó, merthát az és él a legetőséggel. Miért ne tenné?!

A helyzet viszont így az, hogy ha a nő ezt felvállalja, csak odamegy egy faszihoz és abból lesz egy szép este. Szinte bármelyikhez. A faszi viszont ha ezt teszi, egy köcsög. Hacsak nem találja meg véletlenül pont az a nő, aki szintén akar valamit. Kialakult tehát a hölgyválasz az ismerkedésben, ahogy a páváknál. A faszi teszi a “szépet”, jelentsen ez a lehetőségei által megteremtett bármit és a nő dönt. És ez jó is így. Csak sajnos így az, aki tiszteletben tartja a nőt c’est moi pl, az egyetlen amit tehet, hogy vár, hogy őt találja meg AZ a nő, ezt felismerje, és akkor, de csak akkor lépjen, ha EZ a nő erre engedélyt adott.

Ez tisztességesen csak úgy megy, ha az ember fia vár és kitartóan próbálkozik. A próba sikere, viszont a rutinon múlik, amit megszerezni csak mégtöbb próbálkozással lehet, nekem meg van húsz év lemaradásom. Vagy több.

Szóval most itt állok és zavar, hogy 3 sikerrel pasizik (ahogy O is, csak nem úgy, ott a randi az randi és ő végre talán megtalálta, akit keresett), én meg maradok ahol voltam, pedig élnék. De annyira baszki, hogy nagyon. És ez nem a genitáliák összedörzséséről szó, óh, de mennyire nem, hanem az érzésről, hogy vágynak rám.

És a vicc, hogy mindeközben tényleg örülök 3 (és persze O) sikerének, tényleg, őszintén. Szeretem őket, jó érzés, hogy nekik jó, de nem lehetne nekem is az? Illetve jobb kérdés, hogy oké, nyilván igen, de hogyan? Mit baszok el?